Plusz
egy fő
Prológus
-
Ugyan már Audrey, hagyd rám a mosogatást, te pedig menj ki és fűzd meg azt a
pasit! – mondta Glenda, miközben már tuszkolt is kifelé a konyhából.
Alig
három hónapja kezdtem új munkahelyemen, ahová úgy éreztem, sikerült beilleszkednem.
Fiatal csapat volt, mindenki nagyjából egy korú velem, Glendát kivéve, aki már
negyven felé járt, férje és gyermekei voltak. Mégis hozzá kerültem a
legközelebb ez alatt a rövid idő alatt, mert pozitív gondolkodása, élet- és
ember szeretete azonnal szimpatikussá tette a számomra. Jótét lélek volt, kissé
kotnyeles, de csakis azért, hogy a családját, barátait és kollégáit boldognak
lássa. Ezért mindenki megbocsájtott neki mindent.
Mióta
a céghez kerültem, Szent Küldetésének tekintette, hogy nekem, mint harmincon
felüli szinglinek, minél előbb párt találjon. Értékeltem az igyekezetét, de
néha túl sok volt. Kezdtem az egésztől nagyon szerencsétlennek és
reménytelennek érezni magamat.
Kicsivel
túl voltam a harmincon, nulla darab kapcsolattal, csókkal, és minden egyébbel a
hátam mögött. Belefáradtam abba, hogy azon agyaljak, mi is a baj velem. Már nem
érdekelt. És már nem is akartam senkinek sem megfelelni. Búzaszőke, seszínű
hajamat gesztenye barnára festettem, modern, félhosszú frizurában hordtam,
körmeim a szivárvány minden színében pompáztak. Szerettem a bolondos dolgokat
és eddigi tapasztalataim alapján jól tudtam, hogy aki nem érdeklődik irántam,
az akkor sem tenné, ha beleolvadnék a sokéves, szürke átlagba. Viszont aki
felfigyel rám, azt biztosan nem fogja elriasztani a hajam, vagy a körmöm
színe…igen…hosszú éveken keresztül ebben hittem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése