Harmincadik fejezet - Tiszta lappal

Harmincadik fejezet

Tiszta lappal

- Nem szeretném, ha rosszul éreznéd magadat a történtek miatt. – mondtam Helennek, mert nehéz volt nem észrevenni, hogy feltűnően kerül. – Ami engem illet, nincs harag köztünk. Én nem neheztelek a szülinapos dolog miatt. – arcán láttam, hogy megkönnyebbül, nagy kő esik le a szívéről. – Tudom, hogy James miatt tetted. Ő a fiad és mindennél jobban szereted. – mosolyogtam rá. – Ha szerencsénk van, akkor talán még jól is sül el az egész. – nevettem bátortalanul. Fájt ez a távolságtartás Helen részéről, szerettem volna mielőbb megtörni kettőnk között a jeget, hogy minden visszatérhessen a régi kerékvágásba. Nem csak nekünk Jamesszel kellett tiszta lappal indulnunk, hanem mindenkinek, aki ebben a kapcsolatban bármilyen szerepet is játszott.

- Köszönöm Audrey, hogy megértesz. – mosolygott rám. – Be kell, hogy valljam neked…amikor James először állt elő azzal, hogy újra szeretné kezdeni veled, én…én le akartam beszélni. Nem vettem őt komolyan. – láttam rajta, hogy nagyon nyomasztja ez a dolog, lelkifurdalása van amiatt, hogy nem állt azonnal a fia mellé. – Ne értsd félre, nem azért, mert nem szerettem volna, hogy újra együtt legyetek, mert nagyon is. Csak úgy éreztem, hogy…

- Tudom, Helen. – tettem vállára a kezemet. – Hidd el, nekem nem szükséges a kétségeidet ecsetelned. Elhiheted, hogy nekem is van belőlük elég. – nevettem zavartan. – Ezer százalékig megértelek. Félted őt egy újabb csalódástól. Hogy újra csak hitegeti magát. És nem csak róla van szó, hanem Jimmyről is. – hajtottam le a fejemet, majd egy nagyot sóhajtottam. – Ez…ez óriási felelősség. - Csend ereszkedett ránk.

- Úgy látom, hogy James most őszintén hisz kettőtökben. Mikor próbált meggyőzni, láttam rajta, hogy teljesen odavan. – szólalt meg végül Helen. – Ilyen felhajtást még Juliért sem csinált soha. – felkaptam a fejemet. – Új világot épített kettőtöknek. Ahol nem kell folyamatosan a múltra gondolnotok, az árnyékában élnetek. Szerintem ez sok mindent elárul.

- Igen, ez tényleg különleges. – bólintottam. – Bár ezt az új életet hármunknak építette. És nem tudom, Jimmy érzései mennyire játszanak fontos szerepet ebben az egészben. – bukott ki belőlem legkomolyabb kétségem.

- James azt mondta nekem, hogy már jóval azelőtt vissza akart kapni téged, hogy Jimmy először Anyaként emlegetett. Ez csak pozitív megerősítés volt a számára. – mondta Helen, nekem azonban feltűnt valami, ami nagyon zavart.

- Furcsa. – mosolyodtam el keserűen. – Eddig mindig azt mondtad, amit TE gondolsz a dolgokról. De ebben az esetben vagy nem akarod, vagy nem mered. Csak azt meséled el, hogy James mit mondott erről. – kutatva néztem az arcát, amely hirtelen lángba borult.

- Gyertek! Odabent nagy játék van kibontakozóban! – lépett be James mosolyogva a konyhába, majd ujjait az enyémekbe kulcsolta, másik oldalról pedig Helenbe karolt.

Úgy éreztem, mindketten hálásak vagyunk neki, hogy véget vetett ennek a kínos szituációnak.

- Miről beszélgettetek tegnap Anyával? – kérdezte James másnap reggel, mikor még az ágyban lustálkodtunk. Mivel Jimmyt haza hoztuk, most összeszedtem a motyómat néhány napra és áttettük rezidenciánkat hozzá. El kellett ismernem, a lakás új berendezése olyan megnyugtató volt és otthonos, hogy nagyon gyorsan sikerült elengednem magamat. Hiszen nekem készült.

- Semmi különösről. Csak tisztáztuk ezt a szülinapos dolgot. Nem akartam, hogy emiatt most félreértés legyen köztünk. Hogy Helen azt higgye, neheztelek rá. – mondtam, de beszélgetésünk kínosabbik feléről érthető módon egy szót sem szóltam.

- Örülök, hogy tisztáztátok és hogy emiatt nem haragszol Anyára. Nagyon nehéz volt meggyőzni őt. Végig azt mondogatta, hogy ez nem szép dolog veled szemben.

- Hát nem is volt az… - adtam a sértettet. – De már kezdem megszokni, hogy lassan az egész világgal szövetkezel csupán csak azért, hogy sikerüljön csőbe húznod. – Utaltam arra a nem elhanyagolható tényre, hogy Glendával is nem egyszer szövetkeztek a hátam mögött.

- Ne haragudj rám…esetleg kiengesztelhetlek valahogy? – húzódott közelebb, én pedig egyértelműen megéreztem, hogy mire gondol.

- James, Jimmy itt van a szomszéd szobában… - próbáltam ellenállni érintésének.

- Audrey, Jimmy mostantól elég sokat lesz a szomszéd szobában, már ami azt illeti. – nevetett. – Különben is, még nagyon korán van. Ilyenkor még édesen alszik. – suttogta a fülembe, én pedig nem álltam tovább ellen.

Nem is hallottam, mikor nyitódott ki a hálószoba ajtaja, csak hirtelen azt éreztem, hogy valami kúszik fel a takaró alatt. Egy nagyot sikkantottam, majd elhúzódtam Jamestől, a takaró alól pedig kibukkant Jimmy szöszke kis feje. Csibészesen ránk vigyorgott, majd mint aki jól végezte a dolgát, maci mintás pizsamájában közénk feküdt. Hálát adtam Istennek, hogy nem néhány perccel később jött.

Jimmy jóízűen elfészkelte magát James és énközöttem, arcát hozzám nyomta, lábacskáját pedig Jamesnek támasztotta, két pillanattal később pedig már édesen hortyogott.

- És ennyi… - néztem mosolyogva.

- Ne haragudj. – suttogta James, láttam rajta, hogy aggódik a történtek miatt. A múltban, mikor hasonló történt, az igen komolyan megrendítette a kapcsolatunkat.

- Semmi baj. – ráztam meg a fejemet, majd átnyúltam Jimmy feje fölött és megsimogattam James arcát. Most nagyon jó így. Boldog vagyok veletek. – Nem akartam elhinni, amit mondok. De mégis így volt. Így éreztem. James rám mosolygott, szeme csillogott. Láttam rajta, hogy milyen boldog ő is. Feljebb húztam a takarót hármunkon, majd becsuktam a szememet.

Egy család voltunk.

Három hét telt el, felhőtlen boldogságban. Nem akartam elhinni, hogy számunkra létezik ilyen. Bár kissé kellemetlen volt a kétlaki élet, mégsem adtam meg magamat, még nem voltam hajlandó Jameshez költözni. Valahogy még mindig bizonytalanság volt bennem. Ő tudta ezt és nem erőltette a dolgot. Többször is elmondta, hogy nagyon vár, és bármikor, ha úgy érzem, szóljak, de nem erőltette. Hálás voltam neki ezért.

Gyorsan megszoktam a mindennapokat, az életet Jimmyvel. Már bölcsis nagyfiú volt, úgyhogy hét közben James vagy Helen oda ment érte. Nagyon jót tett neki, hogy korabeli gyerekekkel volt együtt, gyorsan fejlődött, egyre többet beszélt, minden érdekelte, minden számára érthetetlen dologra magyarázatot követelt. Azt hittem, az anya szerep rettenetesen nyomasztó lesz, de nem így történt. James mindig odafigyelt, hogy Jimmy hagyjon nekem teret, ne érezzem magamat kellemetlenül emiatt. És megtartotta, amit ígért, hét közben Jimmy többször a szüleinél volt esténként, hogy jusson kettőnkre is elég idő. A hétvégéket viszont hármasban töltöttük, nem kívántam volna tőle, hogy Jimmytől távol töltse a szabadnapokat. Folyamatosan éreztem James szerelmét, figyelmességét, tényleg minden más volt, mint azelőtt. Én valahogy mégsem mertem teljesen feloldódni ebben a tökéletességben. Három hét még nem bizonyít semmit. A mindennapi problémák még csak most jönnek.

Egyik nap arra mentem haza, hogy James komoly arccal telefonál. Mikor meglátott, gyorsan rövidre zárta a beszélgetést. Látszott, hogy nem szerette volna, ha meghallom, kivel és miről beszél. Bár megkérdeztem, hogy minden rendben van-e, nem faggattam, gondoltam biztosan munkával kapcsolatos, ha szeretné, majd úgyis elmondja. A következő napokban érezhetően feszültebb volt, de minden erejével azon volt, hogy ezt észre ne vegyem.

Egyik nap elvitt vacsorázni, arra a helyre, ahová a vakrandinkon mentünk be. Ez a hely kellemes emlékeket idézett, örültem, hogy ide jöttünk.

- Szeretnélek bemutatni Julie szüleinek. – bökte ki hirtelen James a desszert közben. Most már értettem, miért volt olyan feszült.

Julie szüleinek legutóbbi látogatása egyben kapcsolatunk végét is jelentette. Kifutott a vér az arcomból, hacsak arra a szörnyű jelenetre gondoltam James lakásának ajtajában és arra, amit utána a fejemhez vágott.

Néhány másodpercig mindketten hallgattunk. Tudtam, hogy néhány hónapja én voltam az, akinek rosszul esett, hogy James megtagadta, én voltam az, aki elvárta volna, hogy James a párjaként mutassa be ennyi idő után. A fájdalmas emlékek hatására most mégis másodpercekig néma maradtam.

- Értem. – nyeltem nagyot, majd mélyen a szemébe néztem. – És biztos, hogy ezt szeretnéd? – kérdeztem.

- Igen. – bólintott. – És…egy pillanatra sem szeretném, ha az ellenkezőjét gondolnád. Csak…csak Diana és Steven mindig nagyon szerettek. Nagyon ó volt a kapcsolatunk Julie halála után is és…

- És félsz, hogy miattam majd nem állnak veled többet szóba. Vagy sokkal inkább attól, amiket majd mondani fognak neked, igaz? – fejeztem be helyette. Ő egy ideig hallgatott.

- Tudod…tudod Diana nagyon közel állt Julie-hoz. Majdnem beleőrült, amikor elveszítettük. És nem csak őt szerette. Szeretett minket együtt. Büszke voltam arra, hogy úgy érezte, a lánya olyan férfihoz ment feleségül, akit megérdemel.

Kezdtem magamat egyre nyomorultabbul érezni. Hát igen. A tökéletes férfi elvette a tökéletes nőt. Mindezek után pedig bemutat engem. Néznek majd nagyot, hogyan tehette ilyen alacsonyra a mércét…

- Diana szíve örökké gyászolni fog. És tudom jól, hogy úgy gondolja, nekem Julie volt megírva, Ő és senki más. Tudom kimondatlanul is azt várja, hogy Julie maradjon örökre az egyetlen nő az életemben. – rövid szünetet tartott, majd folytatta. – Én és Jimmy maradtunk csak neki. Mi maradtunk neki a lányából. A boldog időkből. Mikor eljönnek, mindig felidézzük a legszebb, legviccesebb pillanatokat. – rám nézett, szemei fátyolosak voltak. – Nekik csak ennyi maradt.

- Értem. – mondtam ismét. – Megértem őket és a fájdalmukat. – gondolkoztam néhány másodpercig, majd Jameshez hajoltam. – Nézd, engem már nem érdekel ez az egész. Nem számít. Én csak békességben és boldogságban szeretnék élni veled és Jimmyvel. Ha ez neked annyira kellemetlen és fájdalmas, akkor ne tedd meg. – fakadtam ki. – Komolyan mondom, hogy már nem számít. Jöjjenek ide, töltsenek itt néhány napot, legyetek együtt, aztán éljünk nyugalomban, mint eddig. Néhány napig majd otthon alszom és…

- Nem! – fogta meg a kezemet. – Ne haragudj, nem azért mondtam el mindezt, hogy azt hidd, megint ki akarok bújni ez alól. – vonta össze a szemöldökét. – Csak szeretném, ha tudnád, hogy egyikünknek sem lesz könnyű. Nem szeretném, ha rossz véleménnyel lennél Dianaról. De ő egy anyatigris. Félek, ellenséges lesz veled, mert úgy fogja érezni, hogy a lánya helyét bitorlod. – lassan kezdtem belátni, ez tényleg nem is olyan egyszerű, mint amilyennek én első pillanatban gondoltam.

- Valahogy majd csak elviselem. – mosolyogtam rá. Csak azt nem szeretném, ha emiatt újra baj lenne kettőnk között. Az elmúlt három hét olyan tökéletes volt… - éreztem, hogy hangom tele van aggodalommal.

- Nyugodja meg, nem lesz semmi baj. – húzott magához. – Mi ketten már rengeteg akadályt legyőztünk együtt. Már csak ez az egy áll előttünk és akkor tényleg tiszta lappal indulhatunk. – mosolya bíztató volt, csókja pedig édes. Egy kérdés viszont még mindig nyomasztott.

- James, mi lesz Jimmyvel? – néztem rá aggódva. Láttam nem érti, mire is célzok pontosan. – Mi lesz, ha Anyának szólít előttük? – láttam, hogy James egy pillanat alatt elsápad. – És mi lesz, ha Diana haragjában elmondja neki, hogy nem én vagyok az?